Uraim, a kislány 14 éves. Én se hittem el, amíg nem láttam. Jáger Kingának hívják. A kishölgy meghívott előadó volt ebben a számban, tehát a Balkan Fanatik énekesnője továbbra is Ferenczi Szonja.
Uraim, a kislány 14 éves. Én se hittem el, amíg nem láttam. Jáger Kingának hívják. A kishölgy meghívott előadó volt ebben a számban, tehát a Balkan Fanatik énekesnője továbbra is Ferenczi Szonja.
Los Angeles, California. 1994. Ott és akkor alakult ez a remek formáció, akik ska/punk zenében nyomulnak. És milyen jól... Egy szarul induló napot is simán fel lehet dobni egy ilyen legjobb zenével... Superman.
Akkor jöjjön még egy kis lélekmarcangolás. A 21 éve alakult chicagoi csapat egyik legjobb nótája a repertoáron. Szöveg: áhh, nagyon kemény. "The killer in me is the killer in you..."
A későbbi Eleven Hold gyermekei már pályájuk legelején megmutatták, hogy tudnak jó zenét tartalmas mondanivalóval egyesíteni. És lássuk be, ez nem kis dolog! A "Szénné vált ölelés" elmondja azt a kellemetlen érzést, amit akkor érzünk, amikor már nem esik jól a csók és jéghideg az ágy, de tiszteljük és szeretjük a másikat.
Ezeréves videó, de én még mindig jókat tudok rajta mulatni. 1:04-től büntet a legjobban a táncoslábú énekkirály. :)
Ismét egy "vidéki" zenekar a gyűjteményben. Az esztergomi bandának ez a szám hozta meg az országos ismertséget, amire elég sokat kellett várniuk. 1991-től működnek, 1997-óta pedig változatlan felállásban. A zene nem hivalkodó, nincs agyontűzdelve improvizatív elemekkel. Épp olyan, amilyen ehhez a szöveghez illik. A szöveghez. A szöveghez, amit érdemes figyelni, mert kedves-szomorú. Jól játszanak a szavakkal...
A várpalotai srácok... Ritka, hogy egy zenekar profi is legyen és szórakoztató is egyszerre. Úgy tűnik, hogy ezt a nehéz kettősséget sikerrel ötvözte az 1995-ben alakult Vad Fruttik. Íme ékes példaként egyik kedvencem: Rió.
Ezt a számot nem lehet halkan hallgatni. Az iskolatársakból verbuválódott együttes NÉMET. Bizony, ők is németek. 1990-ben indultak. Szerintem ez a szám minden idők egyik legjobb pop-rap-rock-numetal-ska-punk nótája. Áhh, ezek a kategóriák már semmire se jók. Az év: 1996. Hangot neki és mondd, hogy hogy érzed magad...
Egy újabb zenekar amelyik idősebb a blog írójánál. Vicces. Ezek a csókák elég keményen előzték meg a korukat. A Sisters of Mercy Leedsből indult 1980-ban. A Vision thing című albumuk nagy dobás volt (1990), fogyott is rendesen. Aztán egy kis pihenés után jött az "igazság pillanata" és 1992-ben Ofra Haza közreműködésével a Temple of Love. Maga a dal 1983-ban született, azonban mindenki az 1992-es verziót ismeri. Már aki ismeri.
Steve Lukather bandája még a '70-es évek végén alakult, mindannyian stúdiózenészek voltak. Nevükhöz fűződik a 'Rosanna', a 'Hold the Line', vagy épp a most következő, mindenki által jól ismert 'Africa'. Zenetörténelmi mestermű. A dallam: zseniális. Az év: 1982.
Rendhagyó muzsika. A számomra eddig ismeretlen magyar zenekar első hivatalos videója. Jók, úgyhogy terjedjen mint a futótűz!
infó a zenekarról: www.myspace.com/planet55
Pazar hangulat, tökéletes videó.
Libabőr és katarzis vol 2.
Katarzis. Libabőr. Borzongás. Magdi, istennő vagy!
Amerikai punkromantika. Jó szöveg, kellemes zene. Billie Joe Armstrong - az 1986-tól működő együttes frontembere - egészen különleges hanggal rendelkezik. Meglepően tisztán énekel, ami a stílust figyelembe véve mindenképpen értékelendő. A melankólikus, elgondolkodtató, andalító kis slágerük 1997-ben jelent meg.
Nu metal, Amerikából. 1996 óta működnek a srácok így együtt és milyen jól teszik! 5 nagylemezen vannak túl, az utolsó 2 éve jelent meg. Az általam választott szám ennél azért picit régebbi. Szóljon tehát... A szám: Numb. Az év: 2003.
Alter meets folk. A Quimby vidéken, vagy valami ilyesmi. A Csík zenekar megmutatja, hogy a modern zene folkba ültetve mennyire szépen tud szólni. Mariannak csodálatos a hangja, a zene meg...Príma!
Amy Lee, szerelmes vagyok a hangodba! Végre leírtam... Évek óta hordozom magamban ezt a terhet, most végre megkönnyebbültem. :)
1995, Little Rock, Arkansas (USA). Innen indult az Evanescence. 2004-ben két Grammy-t is behabzsoltak, majd 2007-ben szétmentek. A zenekar most van újjáalakulóban, remélhetőleg lesz még album a meglévő 2 mellé. Egy olyan számot válaszottam, amiben Amy Lee megmutatja. A szám: My Immortal. Az év: 2003. Amy, szeretlek! :)
Finnek. Bizony, finnek. Egy robbanás volt... Egy villanás... Jött a Freestyler, megmozdult a világ, a csapból is ez folyt. Aztán csend. Mondjuk ezen csak rontani lehetne, mert szerintem minden idők legütősebb elektro-robot-hip-hop-tucc-tucc zenéje. Effektmágusok. Az év: 1999 (igen, öregszünk).
Rendben, hamarosan elfelejtem ezt az indie stílust, csak még most az egyszer. Aztán meg majd még máskor is. Tehát Placebo, tehát London, tehát 1994. Brian Moloko, Stefan Oldsdal és Steve Forrest belsővérzést okozó muzsikája azért jó mert fáj. Jöjjön az egyik kedvencem tőlük: The Bitter End. Az év: 2003.
Bár a hip-hop világ szívemhez nem áll annyira közel, Joseph Saddler (a.k.a. Grandmaster Flash) érdemei vitathatatlanok. Egy egész zenei nemzedék született abból a fényből, amit ez az amerikai jóember szórt szét a 70-es évektől. A rap, a hip-hop és ezek minden ágazata végülis valahonnan tőle indult. A mai napig táplálkoznak munkásságából, felhasználják effektjeit, hangzásvilágát. A csóka idén január 1-én ünnepelte 51. születésnapját. Szóljon tőle a leghíresebb száma, a The Message. Az év: 1982. A video: vicces.
Yvette Marie Stevens (a.k.a. Chaka Kahn) 1953-ban látta meg a napvilágot Chicagoban. Pont 30 évvel később adták ki élete slágerét, az Ain't Nobody című zseniális produkciót. A nő tud énekelni. Az alábbi felvétel 2002-es. A női hang - úgy látszik -, hogy hasonlít a borra. Egyre testesebb leszt az idő előrehaladtával. Dallam: fülbemászó. Ének: lenyűgöző. Az év: 1983.
Gigabrutál zene! Bevallom őszinten, hogy a Sziget előtt még hírből se hallottam a brit indie-pop (legalábbis azt írják róluk, hogy azok) zenekarról. A stílus egyfajta érdekes keverék Him, a DM, a Placebo és a System of a Down között. Úgy nagyjából. 2005-ben jelent meg az első lemezük, majd 2007-ben a második. Utóbbi címadódala a mai menü. A szombati szigetnap csúcsai számomra mindenképpen ők voltak. Rendhagyó módon az An End has a Start című brutálkemény szövegű számot két verzióban is felteszem. Az év: 2007. (Csak nekem hasonlít a magyar The Moogra?)
Az 1978-ban, Sheffieldben alakult banda már "veteránnak" számított, amikor 1995-ben megjelentette a Common People című számát. A figura elég furán nyomja a mozgást, de ettől függetlenül a szöveg zseniális.