Rendben, hamarosan elfelejtem ezt az indie stílust, csak még most az egyszer. Aztán meg majd még máskor is. Tehát Placebo, tehát London, tehát 1994. Brian Moloko, Stefan Oldsdal és Steve Forrest belsővérzést okozó muzsikája azért jó mert fáj. Jöjjön az egyik kedvencem tőlük: The Bitter End. Az év: 2003.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
